A férfiakban az egyik legjobb, hogy van farkuk, és a tragédiájuk, hogy mégis töketlenek. Jó, nem mind. De észrevetted már, hogy a XXI. században egy új és meglehetősen silány férfitípus indult burjánzásnak? Méghozzá az inkompetens férfi. Bár finoman megjegyzem, a nők sem matyóhímzések... Azonban a férfiakkal kapcsolatban mégiscsak ki kell mondani, hogy ijesztő, amilyen tempóban csökkenni kezdett a valóban tiszteletreméltó "egyedek" száma.

De ha neked egy ízig-vérig nagybetűs Férfi jutott, becsüld meg nagyon, mert egy kincset találtál a szemétdombon! Még pár évtized és "veszélyeztetett fajnak" fog minősülni az ilyen...

A férfi éke a bátorság, a nőé szépség - tartja a mondás. Ma ez úgy szólna, hogy a férfi éke a pénz, a nőé a fitneszmodell alak. Gondolj bele, az egész ott kezdődött, hogy divat lett a prosztó, de kőgazdag és nyomulós férfi. Mármint nyilván mindig is helyzeti előny volt a vagyon és a magabiztosság. DE! Ez így önmagában azért még édes kevés volt. Még a legsötétebb középkorban is kivetette magából az "elit" azt, aki e mellé nem tudott minimum jólneveltséget és a kor átlagát meghaladó műveltséget felmutatni.

És most? Most körberajongott celeb lehet mindenki, aki elég gyakran posztol képet a sportkocsijáról. Ebben persze mi, nők, vastagon benne vagyunk, hiszen a "húspiacon" kelendőbb egy-egy gazdag, de proli pasi, mint egy (érzelmileg is) intelligens, de kevésbé tehetős.

Pedig ha az előbbiről leveszed az Armani öltönyt, a CK alsógatyát, kiszállítod az Audijából és lekapod róla a luxusóráját, akkor mi marad belőle? Hát csak egy meztelen, reszkető, félelmei és önbizalomhiánya miatt hatalmas egót növesztett bunkó. Ezek a férfiak üresek.

Holott nem kell szuperhősnek lenni, hogy férfinak tartsunk egy férfit!

Achilleust sem a harciasságáért tiszteljük, hanem mert hiteles férfi volt, aki vállalta a sorsát. Hektórt sem a háborús erényeiért szeretjük, hanem azért a bátorságért, amit a családjáért vállalt. A férfi, ha értékekben gazdag, nagyszerűbb lehet bármelyik hősnél - akkor is, ha hétköznapi életet él.

A mai kor férfiideálja azonban útközben elvesztette a sziklaszilárd eltökéltséget és a kitartást. Hova lett, a "nem adjuk fel a nehézségek ellenére sem" mentalitás? Hűségesnek lenni pedig már cikinek számít. Anyámasszony katonája, akit befenyített az asszony... Ahogy az elvek iránti hűség is egyre jobban hátracsúszik az "Igazi Férfi ismertetőjegyei" listán.

A 21. század férfiideálja egy gyáva ember, aki csak hajkurássza az instant boldogságot. Ám úgy, mint a bolond: sosem éri utol. Amíg nem néz szembe önmagával, addig csak a mulandó örömöktől várhatja az happy feelinget. Amíg nem tudja magáról, mit szeret és mit nem, mi a fontos és mi nem, mit képes megbocsátani vagy mivel képes együtt élni, addig csak egyik virágról a másikra száll, miközben szép lassan elmúlik a nyár.

Könnyebb másokat okolni, és nehéz szembenézni önmagunkkal, ehhez kell a legnagyobb merészség és a legnagyobb erő. Beismerni a hibáinkat, megbocsátani őket és megküzdeni velük egyáltalán nem kéjutazás, de nem is lehetetlen. A nehezebb utat választani, és nem az alkoholizmusba vagy az állandó önsajnálatba menekülni, na, ahhoz kell férfiasság!

És épp ennyire kell kurázsi ahhoz is, hogy a környezet nyomása ellenére a saját elvárásaink jelentsék a mércét. Bátorság kell ahhoz is, hogy tudatosan vállaljuk a kötelezettséget vagy a felelősséget, és hogy ezek mellett kitartson valaki. Talán ez az egyetlen dolog, ami gerincet ad a férfinak. Hiába, bátorság kell ahhoz, hogy valaki férfi lehessen.

És én hiszem, hogy még vannak ilyen férfiak. Nem is kevesen, csak emlékeztetni kell őket, hogy ők a "menők", és nem az üres hangemberek.

she.hu