• Faragó Annamária filmje a csíkmenasági székelyek emberi tartásáról, valamint a nemzeti összetartozásról szól. Bemutatja a székely emberek humorát, örömeit és könnyeit, akik az anyaországtól való elszigeteltségükben és elzártságukban is őrzik magyar gyökereiket és hagyományaikat.

Azért megy az ember csángóföldre, mert valódi értékeket talál – mondta Faragó Annamária a film rendezője. „A filmben valódi emberi érzések kerülnek előtérbe és az emberi és a nemzeti összetartozásról szól, nem több ennél."

A film szereplői a falu lakói, akiket természetes környezetükben filmeztek. Bemutatják többek között a híres kürtős kalács készítését, melynek származási helye Csíkmenaság, a patkoló kovácsot, a kenyérsütést, a Wass Albert regényeiből ismert esztenát, a bútorfestést, a hegedűkészítést, a székelykapu-faragót, de mindezeken túl a székelyek lelkét, a székely humort, az elszakított országrészek magyarjainak emberi drámáját, lelki vívódásait is.

Juhász Zsófia a Fejér Megyei Művelődési Központ vezetője a vetítés előtt arról is beszélt, hogy nagy öröm, mennyi új magyar film kerül ki a piacra „Olyan unikális alkotásokat is vetíthetünk, melyek szinte biztosan nem férnek be a nagy mozikba. A Menaságra repülj! dokumentumfilm vetítését pedig a város önkormányzatának támogatásával tűzhették műsorra.”

Deák Lajosné önkormányzati képviselő, a határon túli kapcsolatok tanácsnoka a város polgármesterének nevében is köszöntötte a nézőket. „Nagy öröm, hogy Fehérváron is bemutathatjuk a filmet, hiszen nekünk kötelességünk az is, hogy megismertessük a határon túli magyarok életét.”

A Fejér Megyei Kormányhivatal főigazgatója Petrin László személyesen is ismeri a film főszereplőit és szinte minden évben megfordul náluk. „Tiszta szívvel mondhatom, hogy a film példaértékű és hiánypótló. Az elmúlt évben számos kiváló alkotás született, mely bemutatja székely testvéreink életét, a Menaságra repülj! azonban mégis más és több, mint a korábbi alkotások. Egy néhány száz lelket számláló falu olyan hagyományait, értékeit ismerhetjük meg, mely nem skanzenből és múzeumból való, hanem a valós életből. Székely testvéreinknek ez nem kulturális örökség, hanem a valóság és a naponta megélt gyakorlat. Nem a turisták számára veszik elő a kulturális kincseket, hanem benne élnek, mozognak és vannak.”